Ovis jóga beszámoló 2019.09.17.

Bogi, Effi, Emma, Lea, Lili, Bálint és Gergő vettek részt az ovis jóga foglalkozáson. Egy szép nyitó OM-al kezdtünk szokás szerint. Emma és Effi kedvéért – akik most először voltak - gyorsan átbeszéltük ismét a szabályokat, a „jó karma” és „rossz karma” köveket, és a legfontosabb „Ne árts!” szabályt. Aztán elindítottam a meseszálat. Megkérdeztem, ki volt kinn a hétvégén a fóti szüreti mulatságon? Hát, senki, de sebaj, mi most szüretelőset játszottunk :) Az erdei ovisok először is autóbuszba ültek, ami kivitte őket a szőlőhegyre. Én voltam a sofőr, mindenki beült mögém, és együtt hajtottunk ki a hegy lábához. Ott aztán kiszálltunk, mert innen már gyalog kellett tovább menni. Olyan meredek volt ez a szőlőhegy, hogy valósággal másztunk rajta felfelé, azaz kúsztunk. Megjegyeztem, hogy az is lehet, hogy ez itt az üveghegy, amire kúszunk-mászunk felfelé. Ez rögtön beindította Bálint fantáziáját, hogy talán itt üvegszőlők nőnek majd. Ez kapóra is jött nekem, mert hogy most szőlőt készültünk szedni. A szőlőtőkék sorokban nőttek, minden sor egyik és másik végébe felállt két gyerek, a szőlőfürtöket pedig az üveggolyóink szimbolizálták, amiket kiszórtam a sorokba. Minden szüretelő kapott egy kis kosárkát vagy puttonyt, amibe szedhette a szőlőt, majd hívták a nagy puttonyost, aki én voltam, aki a hatalmas dézsába vitte a sok szőlőt. Közben énekeltük a „Tokaji szőlőhegyen két szál vessző” dalocskát. A dézsát a nagy kötelünkkel kerekítettük körbe. Aztán elmeséltem, hogy meg is kell majd taposnunk a szőlőt, hogy kinyerjük a levét a musthoz, amiből majd bor lesz. Páran már be is toccsantak a dézsába ZOKNIBAN!! Fogtam a fejem, hogy ajajaj, hát hogy fogja anyukátok most majd kimosni a zoknitokat??? Főleg ha piros szőlőt taposunk! Megegyeztünk, hogy ez vegyesen piros és fehér szőlő, és mindenki remek jót mulatott az elképzelésen, hogy zokniban ugrottak be a szőlőt taposni a dézsába :-D Levettük hát gyorsan a zoknikat, és jól megtapostuk a szőlőt, amíg mindenki egyet nem értett abban, hogy eleget tapostuk. Aztán Bálint mondta, hogy még nehezéket is kell rá rakni, hogy még jobban kijöjjön a leve, helyeseltem, ezt kicsi a rakás nagyot kíván játékkal oldottuk meg, miközben ügyeltem rá, hogy senki ne sérüljön meg ;) Ezek után megkóstoltuk a mustot, volt aki egy egész literrel megivott!!! és megbeszéltük, hogy nagyon finom, de azért óvatosan iszunk belőle, nehogy megfájduljon a pocakunk ;) Aztán hordókba töltöttük a mustot, hogy bor legyen belőle, és legörgettük a hordókat a pincébe. Ehhez a nagy szivacskarikát használtuk, és miközben görgettünk, a gyerekek felváltva ülhettek bele a közepébe, tisztára, mint a régi vidámparkban a forgó hordó, úgy kellett benne haladni, mint a mókuskerékben :) Mindenki legalább 2x sorra kellett kerüljön ;) Ez után szüreti játékot játszottunk, a „Lipem-lopom a szőlőt, elaludt az öreg csősz” dalocskával. Hoztam kalapot, igaz cowboy, nem csősz kalapot, de ez a gyerekeket nem zavarta ;) A furkósbottól eltekintettem, lévén balesetveszélyesnek ítéltem meg a fogócska közepette ;) Effit csak Emma, a nővérkéje, kaphatta el, másképp félt a fogócskától, de ezt is megoldottuk ;) Természetesen mindenki sorra került kalapos csőszként! Boginak erről a játékról eszébe jutott a tavalyi boszis játékunk, hogy az milyen jó volt, szerette volna újra játszani – teljesen meghatódtam, hogy negyedévre visszamenőleg így emlékszik egy közös játékunkra :) De most mégsem boszisat játszottunk, hanem záró játékként körbe ültünk, kimondókáztunk egy gyermeket, aki húzott egy jóga kártyát, amit a „Ettem szőlőt, most érik” dalocskára adtunk körbe, és amikor véget ért a dal, akinek a kezében éppen volt, az mutathatta be a rajta lévő ászanát. Természetesen itt is mindenkinek kellett húznia kártyát, amit mind meg is csináltuk. Így gyakoroltuk az asztalt, a nyuszit, az egykerekűt, a bátor harcost, a bölényt, az ülő szfinxet és a vonalzót. Amikor az asztalt megmutattam, persze mindenkinek át kellett alatta mászni, és jót mulattak azon, hogy milyen magasra kell emelni a popsit, nem lehet lógatni, hogy szép magas legyen az az asztal, és még a „Bújj, bújj zöld ág” dalocskát is elénekeltük, a végén le is szakadt a pajta épp Bálintra :-D Gergő majdnem feladta a Bátor harcosnál, de amikor felajánlottam neki, hogy legyen az én kis gyurmám, és kigyurmázom a testéből az ászanát, és ezt sikerrel meg is tettük, minden kis végtagját szépen egyenként beállítottam, nagyon boldog volt :) Ma annyira megcsúsztunk a sok kártyahúzással a végén, hogy relaxációra már nem volt idő. Körbeültünk gyorsan a záró OM-hoz, majd kis nasi és kis aji következett szokás szerint. Ma nem használtuk a karma köveket. Bő 5 perc csúszással settenkedtünk ki csendesen a Süni csoport öltözőjébe a ránk várakozó szülőkhöz :)



Kövess minket a Facebook-on!